Konszolidáció a második világháború után (1945-1948)

1944. december 26. Bezárul a szovjet csapatok gyűrűje Budapest körül, megkezdődik a magyar főváros ostroma.

A legrettenetesebb ostrom történelme során (Buda felszabadítása a törökök alól lényegesen kevesebb áldozattal járt, már csak azért is, mert akkor még a támadók nem bombázhattak az égből). De miközben az ország nyugati részein és a fővárosban az emberek éheznek, rettegnek, pusztulnak, a felszabadított keleti és déli részeken már új hatalmi központ jön létre. A budapesti ostromgyűrű záródása előtt öt nappal, 1944. december 21-én összeül az ideiglenes nemzetgyűlés a trónfosztó cívis városban, Debrecenben, és még aznap megválasztja az ideiglenes nemzeti kormányt, amely másnapra meg is alakul. A Dálnoki Miklós Béla elnökletével létrejött koalíciós kormánynak 3 kommunista, 2 szociáldemokrata, 2 kisgazda, 1 parasztpárti és 4 párton kívüli tagja volt (ez utóbbiak között 3 tábornok, az egyik maga a vezérezredes-rangú kormányfő).

A korábban a náci németek által 1944. március 19-én megszállt és kifosztott, a nyilas uralom (1944. október 15.) által szétzilált, a három és fél éve tartó háborúban kivérzett, és a felszabadító, de egyúttal ismét csak megszálló új hatalom, a szovjet hadsereg által lerombolt országban tengernyi tennivaló hárul az új kormányra, amelynek egyes tagjai korábban szinte még alig vagy egyáltalán nem ismerték egymást. Ezért különösen figyelemre - és tiszteletre - méltó, hogy nagyon hamar figyelmet fordítanak az ország gazdasági élete szempontjából fontos szabadalmi ügyekre is. Már 1945. április 16. keltezéssel, tehát kevesebb, mint két héttel Magyarország teljes felszabadulásának nominálisan meghirdetett napja után hirdetmény jelenik meg a Szabadalmi Közlönyben arról, hogy a Szabadalmi Bíróság március 16-án újból megkezdte működését (322). A legsürgetőbb most az “igazoló" eljárás, vagyis, hogy ki volt náci kollaboráns vagy nyilas, és ki nem. Ez alól a szabadalmi ügyvivők sem mentesülnek, akiknek igazolási eljárására már augusztus 16-án megszületik a kormányrendelet (303). Történelmi igazságtalanságot állít helyre az ipari miniszter május 16-án kihirdetett rendelete, amely ismét érvényesnek tekinti a jogosítványát a név szerint felsorolt 26 szabadalmi ügyvivőnek, akiket zsidó származásuk miatt fosztott meg ettől egy 1944-es rendelet (323).

A háborút lezáró béketárgyalások nem hagyják érintetlenül a szellemi tulajdonjogokat sem. Hirdetményben közli a Szabadalmi Közlöny 1946 nyarán, hogy átadja a Szovjetuniónak azokat a német eredetű magyar szabadalmakat, amelyek 1945. január 20-ig léptek érvénybe (305). A kor gazdasági igényeit és a magyar műszaki fejlettséget egyaránt jól tükrözik a Szabadalmi Közlöny ugyanezen oldalán megjelent találmányi bejelentések. Az ópiumalkaloida-kitermelés világhírű eljárása, az "interferenciák mikrohullám-generátor előállítása" mellett önborotvafenő készülékre vagy műfa koporsóra is kaptak szabadalmat az igénylők.

A békeszerződés IV. mellékletében külön gondoskodik "az ipari, irodalmi és művészeti tulajdonról", amelyben a győztes hatalmak állampolgáraik jogait biztosítják: egyebek között azt is, hogy a háború az oltalmi időbe nem számít bele (307). Figyelemre méltók Fenyő Henrik észrevételei a békeszerződés vonatkozó részeihez. "A békeszerződés 1. cikke (…) csak a hitleri döntéssel kiterjesztett országhatárokat semmisíti meg, és visszaállítja a korábbi határokat. Ebből az következik, hogy azok a szabadalmak (és védjegyek), melyek Magyarország kiterjesztett területére engedélyeztettek, most már csak Magyarország mai kisebb területére érvényesek, de nem következik belőle az, hogy ezek a szabadalmak teljesen megszüntetendők" - írja a Szabadalmi Közlöny 1948. március 16-i számában (318).

1946. február 1. - Magyarországon kikiáltják a köztársaságot. A szabadalmi ügyvivők jogosítványuk átvételekor mondott esküjének, illetve fogadalmának szövege is megváltozik, már nem a kormányzóhoz, hanem a köztársasághoz és annak alkotmányához fogadnak hűséget. Valójában már 1945. április 28-i dátummal rendelkezik az iparügyi miniszter az eskü szövegének következő változtatásáról: az "és Magyarország kormányzójához" helyébe "az Ideiglenes Nemzetgyűléshez és az (…) ideiglenes nemzeti kormányhoz" szavakat kell iktatni (324). A lelkiismereti szabadságot kétféle szövegmódosulat biztosítja (328). Az egyik változat: "…esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre"; a másik fogadalom: "…becsületemre és lelkiismeretemre fogadom". A nagy világégés és az azt követő drasztikus társadalmi átalakulás nemcsak fizikai romokkal és emberi tragédiákkal égetett nehezen múló nyomokat a magyar népbe, hanem szinte példátlan méretű szellemi pusztítást is végzett, a pótolhatatlan írások (levéltári anyagok, okmányok, kéziratok, nem sokszorosított magándokumentumok) megsemmisítésével. Ezért érdemes szólni arról, hogy 1946 nyarán az iparügyi miniszternek rendelete jelent meg a szabadalmi bírósági iratok selejtezéséről. Az 1. §-ban tizenegy pontban sorolja föl azokat a dokumentumokat, amelyeket "kiselejtezni vagy megsemmisíteni egyáltalán nem szabad" (329). Nagy súllyal felvetődik az iparjogvédelmi jogalkotás megreformálása, főleg a Szabadalmi Bíróság hatáskörével és tagjainak képzettségével összefüggésben: "… több mint ötven évvel ezelőtt alkotott szabadalmi törvényünk - legalábbis egyes részeiben - ma már elavult" - mutat rá Kolos Aurél, Sályi István pedig elsősorban a szabadalmi bírák kettős - jogi és műszaki - képzettségét tartja alapvető követelménynek (351, 352).

Lassan regenerálódik a rettenetesen lerombolt ország. Felépül a Lánchíd, sorra állítják helyre az üzemeket. Az újjáépítés során ismét megjelennek a találmányok. Az iparügyi miniszter 1947-ben rendelkezik a szabadalmi bírák és ügyvivők képesítéséről, a szakvizsgákról, azok feltételeiről, a vizsgabizottságok tagjainak díjazásáról. A vizsgafeladatok elkészítéséért "az előkészítő tagot feladatonként nyolc forint, az elnököt, a feladatok átvizsgálásáért és a feladattárba iktatásáért, első ízben ötszáz forint, a megújítások alkalmából pedig egyszáz-egyszáz forint tiszteletdíj illeti meg" (336). 1947 novemberében öt évre kinevezik a Bírói és Ügyvivői Vizsgálóbizottság tagjait (337).

Az iparjogvédelemben nagy előrelépést jelentett, hogy a Gazdasági Főtanács 1948 augusztusában találmányi és műszaki tájékoztatási osztály létrehozásáról rendelkezett az Országos Tervhivatal keretében (342). Harminc fővel felemelték a hivatal létszámát és póthitelt adtak a működésre, szakértői díjazásra, bel- és külföldi szakfolyóiratok beszerzésére. Az osztály megalakítását biztató ígéret is kísérte: "A létesítendő külön osztályból alakítandó ki idővel a találmányokkal és műszaki újításokkal intézményesen foglalkozó külön hivatal". Az ígéret valóra válik, 1948. november 18-án a Gazdasági Főtanács dönt az önálló hatáskörű Országos Találmányi Hivatal felállításáról (360), és az év végén a Gazdasági Főtanács Határozatok Tárában már meg is jelenik a hivatal 1949-es költségvetése (366).

A gazdaság megpezsdülése, az újjáépítést célul tűző hároméves terv előtérbe hozza a találmányok és újítások előmozdítását. 1948 végén kormányrendelet gondoskodik az államnak felajánlott találmányok szerzői jogvédelméről és díjazásáról, a díjak számítási eljárásairól, az országos jelentőségű és a külföldön is szabadalmaztatatott találmányokról (348). Felbukkan itt a szovjet mintájú "szerzői tanúsítvány" is. Ugyancsak szovjet mintára ösztönzik a műszaki újításokat, amiről a találmányokkal egy időben megjelent kormányrendelet gondoskodik. Nem a tárgyhoz tartozó, csupán történelmi érdekesség, hogy a Magyar Közlöny ugyanezen számában (1948. november 30.) jelent meg a törvénycikk "a nőkre nézve a közszolgálat körében és más életpályákon fennálló hátrányos helyzet megszüntetéséről". Minden, legalább húsz műszaki szakembert (mérnököt és technikust) foglalkoztató ipari üzemben "újítási megbízottat kell kijelölni és újítási bizottságot kell alakítani". Figyelemre méltó, hogy a kormányrendelet preambulumában már megjelennek a később kanonizált, kötelezően megjelentetendő politikai szlogenek. "A magyar népi demokrácia győzelme a földbirtokos, a kapitalista volt uralkodó osztályok felett (…). Az a tény, hogy a dolgozók saját országukat építik (…) teremtette meg a dolgozó tömegek mozgalmát: a munkaversenyt és az ésszerűsítő mozgalmat. A dolgozók széles tömegei őszinte lelkesedéssel, odaadással, minden tudásukkal és találékonyságukkal igyekeznek többet, jobbat és olcsóbban termelni (347)." A rendelet nyomán lelkesítő cikkek jelennek meg, például Forbáth Róberttől a Magyar Iparban. A hangsúlyokat, elvárásokat jól mutatja, hogy a szerző már a címben felkiáltójellel közli: az újításnak tömegmozgalommá kell válnia (359).

Eközben egyre jegesebbé válik a Churchill fultoni beszédében 1946-ban meghirdetett hidegháború légköre, aminek egyik jele a Gazdasági Főtanács 1948 augusztusában megjelent rendelete is, amely a "szabadalmi gyártási eljárások és gyártási titkok külföldi értékesítését" szabályozza (341). Ezeket csak az Országos Tervhivatal "mellett működő Találmányok Értékesítését Engedélyező Bizottság előzetes engedélye alapján legyen szabad" exportálni, hozzátéve: a Minisztertanács elé terjesztendő rendelettervezetnek súlyos büntetőszankciókat kell tartalmaznia arra az esetre, ha ezt a fórumot megkerülnék.

Lezárul egy szakasz - az újjáépítésé -, a "fordulat évével" átlépünk az egypártrendszerbe, a feszített tervciklusok időszakába.

Szentgyörgyi Zsuzsa